Hermanos siker az irodalmi pályázaton

Idén iskolánk két diákját is díjazták "Az év diák írója és költője" pályázatán.

SZABÓ BARBARA NOÉMI 9/1 osztályos tanuló Egy reménytelen harc című novellájával,

PAPP MARCELL MIKLÓS 7/2 osztályos tanuló pedig Séta a Garadna-völgyben című versével pályázott. Sikereikhez gratulálunk! 

Egy reménytelen harc

Cserbenhagyták. Már senki sem bízott benne. Egyszerűen csak sorsára hagyták, hogy egymaga küzdjön az élettel szemben.

Ott hagyták, és a magány süvített a harcok nyomán, de ő mégis újra és újra talpra állt és tovább küzdött, hiába volt sebes már arca, ő akkor is harcolt azokért, akik ott hagyták segítség nélkül a csata közepén. S habár már csupán egy rozsda ette, életlen penge volt kezében, ő mégis kitartott és azokért állt fel újra, akik ott hagyták, mert feladni könnyebb. Ők már nem is foglalkoztak vele, már nem is bíztak benne, csak hagyták, hogy helyettük küzdjön. És ő ott állt a harcmező közepén, körülötte égett minden, repedezett a kopár föld alatta, pirosló vére folyt mindenhonnan, hogy végül a földdel összekeveredve a porba hulljon. Rátámaszkodott rozsdás, életlen kardjára, s felnézett ellenségére. Mintha a pokol mélyére meredt volna két szeme, mikor az visszanézett rá egy kárörvendő, gúnyos mosollyal arcán, mert látta, hogy már nem bírja soká. Újra egymásra rontott a két „bajtárs”. Hatalmas felhőkben szállt a por, lendült karom és kard, végül bele szúrta fegyverét ellenségébe, ki ezért cserébe a földre lökte.  Megint egyedül feküdt a hatalmas puszta közepén, körülötte láng lobogott, az ellenségen csupán egy karcolás, fegyvere is elveszett, s ahogy végig nézett magán, látta, hogy sebbel van teli teste. Már elhagyta ereje, úgy érezte, hogy már az utolsót lehelte, de nem adhatta fel, mert akkor elveszne minden. S habár már nem bízott senki sem benne és már mozdulni is alig bírt, mégis újra megpróbálta. Nehezen, de újra felállt, és újra harcba szállt. Vége lett az ütközetnek, véresen szállt le a nap. Az ördög a földön feküdt és levegőért kapkodva húzta ki ellenfele rozsdás, életlen kardját tüdejéből, majd felállt és odament ahhoz az apró emberhez, akit egyedül hagytak ellene, de ő mégsem adta fel, hanem küzdött, tisztelte ezért. Odahajolt felé, megnézze él-e még. Letörölte arcáról vérét, de már nem lélegzett. Meghalt. Meghalt miközben azokért harcolt, akik cserbenhagyták. Ott feküdt összetört, gyenge teste, valahol a semmi közepén, távol az otthonától, távol mindentől. Ő nem adta fel, de „barátai” nem gyászolták, csak gyilkosa siratta, miközben megásta sírját. Belehelyezte az apró testet örökös ágyába, és ráhelyezte véres, rozsdás, életlen kardját. Majd összeesett mellette. Meghalt ő is. Megölte a tüdejébe szúrt kés.

És még most is ott fekszenek egymás mellett az egykori harcmezőn, egyedül, valahol távol mindentől.

Thermophülai Noémi

Séta a Garadna-völgyben

1.     A Bükk-hegység szívében fakad

A Szinva és Garadna patak,

Gyorsan, halványkéken szaladnak

S lenn a völgyben összefutnak.

2.     Épült itt vízzáró-duzzasztó

S létrejött a Hámori-tó.

Sötétzölden csillog a vize,

Ez lett Lillafüred gyöngyszeme!

3.     Palotaszálló oldalában

Függőkert és tanösvény vezet,

Anna-barlang mészkövei felett

Mesterséges vízesés ered.

4.     Vonat süvít alagúton át,

Színekkel játszadoznak a fák.

Lombjaik között madár dalol,

Szelek szárnyán visszhang lovagol.

5.     Tovaszáguld a Szinva patak

S a Molnár-szikla integet.

Kohász Múzeum és Pisztrángos

Hegy lábánál már ott a város!