Július 20-án az
Igazgató úrral, Makán tanár úrral és néhány iskolatársammal útra keltünk, hogy
meglátogassuk Miskolc egyik híres-neves testvérvárosát, a dél-koreai Asant. Itt rendezték meg a testvérváros második nemzetközi ifjúsági csereprogramjának táborát. Mindannyian
nagy izgalommal vártuk már ezt a nagy utazást, hiszen még egyikünknek sem volt
alkalma megismerni közelebbről az ázsiai kultúrát.
A hosszadalmas repülőút
alatt lehetőségünk volt a dubaji reptéren hajnalban várakozni és vásárolni,
miközben egy kilenc órás repülés várt még ránk Szöulig.
Végül 21-én szerencsésen
megérkeztünk. Szöulban hihetetlenül magas páratartalom és forróság fogadott
minket. Innen egy kétórás buszút vezetett Asanba. Így este kilenc órakor
érkeztünk meg Asan egyik modern kollégiumába, ahol a következő pár napot
töltöttük. Kedvesen, pizzával fogadtak minket. Pár embernek gondja volt a
jetlaggel, ugyanis Koreában hét órás az időeltolódás hozzánk képest.
Másnap a maláj
diákokkal együtt meglátogattuk Asan keresztény templomát, a GongSeRi
katedrálist, amit egy gyönyörű park vett körül. Aznap kaptuk meg az első koreai
vacsoránkat, amit kicsit félve, de mindenki megkóstolt. Később megérkeztek a
koreai és a kínai diákok is. Nagyon nyitottak voltak, rögtön szóba elegyedtek
velünk, így már első nap sikerült megalapozni a tábor jó hangulatát.
23-án lehetőségünk volt
még közelebb kerülni külföldi barátainkhoz, ugyanis csapatokat alkottak a
szervezők, úgy, hogy minden csapatba kerüljön legalább egy koreai, kínai, maláj
és magyar diák.
Aznap a kollégium területén voltak különböző csapatfeladatok és
versenyek. Mindegyik nagyon élvezetes és mókás volt. Egy újabb koreai menü után
pedig a koreai és a maláj diákok prezentációját nézhettük meg. Ezek
segítségével jobban megismerhettük az adott ország kultúráját és látványosságait.
Mindkét előadás nagyon szórakoztató és látványos volt.
A következő nap is
nagyon izgalmasnak ígérkezett. Ezen a napon a sportolásé volt a főszerep,
ugyanis a csapatversenyek egy hatalmas tornateremben folytatódtak. A mini
olimpia magába foglalt különböző lufis-futós játékokat és Activityt is.
Mindannyian nagyon élveztük és sokat nevettünk egymáson és egymással is. Miután
mindenki jól leizzadt, várt ránk egy jó kis strand. Egyetlen probléma volt, hogy
esett az eső. Szerencsére volt fedett része is a strandnak. Kicsit
kellemetlenül éreztük magunkat, ugyanis az ázsiaiak pólóban és rövidnadrágban
fürdenek, mi viszont bikiniben villogtattuk a ’nem nyári alakunkat’. De ezen a
problémán hamar túlestünk, ugyanis mentőmellényt kötelező volt viselni a legtöbb
medencében, így nem látszott annyira, hogy bikiniben vagyunk és élvezhettük a
különböző medencék nyújtotta élményeket.
Azonban nem lehettünk teljesen
nyugodtak, hiszen este rajtunk volt a sor, hogy bemutassuk az országunkat és városunkat
a többi ország diákjának. Izgultunk, de miután visszamentünk a koliba volt még
lehetőségünk gyakorolni a gondosan összetett műsorunkat. Volt benne ének, tánc,
kvíz, érdekesség és minden, ami egy élvezetes prezentációba kell. Nagy sikere
is volt az előadásunknak, ugyanis miután vége lett sokan gratuláltak nekünk.
Mindezek közben pedig a kapcsolatunk a táborban lévő diákokkal egyre csak
szorosabb lett.
Másnap ismét hosszú napnak néztünk elébe, hiszen
ellátogattunk egy Öko-Parkba a csapataink társaságában, ahol megtekinthettük a
különféle éghajlatú üvegházak növény- és állatvilágát furfangos feladatokkal
tarkítva.
Aznap is kellemesen elfáradtunk a nagy melegnek és a
sok sétának köszönhetően, ám a napnak még koránt sem volt vége. Este mindenki
elkészítette a saját csillagképének makettjét, majd lehetőségünk volt
távcsövekkel kémlelni az égboltot.
Szerda reggel rendkívül fáradtan, de annál nagyobb örömmel
indultunk el az egész napos szöuli városnéző túrára. Legelőször a Gyeongbokgung palotát tekintettük meg
közösen, majd minden csoport a saját tervük szerint bejárta a hatalmas várost.
Voltak, akik piknikeztek a Han folyó partján, mások bejárták Szöul zsúfolt utcáit,
de akadtak olyan csoportok is, akik végigkóstolták a legfinomabb helyi
ételeket.
A nap ismét egy közös programmal zárult, ugyanis
meglátogattuk a Szöuli Kilátót, ahonnan a város meseszép esti látképe terült
elénk. Ezután már csak annyi dolgunk volt, hogy hazajussunk Asanba, de az
utazások is mindig rendkívül jó hangulatban teltek.
A csütörtöki nap, egyben az utolsó is, kedvezett a
sportok megszállottjainak, hiszen délelőtt korcsolyázhattunk, majd délután kipróbáltuk
a bowlingozást. A sok mozgás után jól esett a rengeteg finom étel,
amivel kínáltak minket és mindenki nagyon jóllakott.
Este már csak egy program maradt hátra, a záró
ceremónia. Ezt egy gyönyörű hotelben tartották, ahol ismét svédasztalos
vacsorát tálaltak. Ekkor jutalmazták a csapatokat, és mi is átvehettünk egy
névre szóló oklevelet és számos ajándékot is. Az este pompás hangulatban telt,
ám mindnyájan meg is hatódtunk, mivel életünk egyik legcsodálatosabb hetét
élhettük át rengetek nagyszerű ember társaságában.
Következő reggel sajnos kénytelenek voltunk elhagyni
a szállást, és utunk ismét Szöulba vezetett, ahol egész nap sétálgattunk és
szuveníreket vásároltunk. Ezután vonatra szálltunk, és meg sem álltunk a
repülőtérig, ahonnan éjszaka indult a gépünk. A várakozásokat és a repüléseket
is mindig megtöltöttük rengeteg nevetéssel és jókedvvel. Dubajba hajnalban
érkeztünk, és onnan már nem kellet túl sok időt várni és ismét Magyarországon
voltunk.
Délutánra már hazaértünk Magyarországra, de nagyon nehezen
tudtunk elbúcsúzni egymástól. Ez alatt az egy hét alatt rengeteg új barátot szereztünk,
lenyűgöző helyekre juthattunk el, temérdek élményben volt részünk és
gazdagabbak lettünk egy feledhetetlen hét emlékével. Mindent összegezve hálásak vagyunk mindenkinek, aki
ezt lehetővé tette, és nagyon szerencsésnek érezzük magunkat azért, hogy ennyit
nevethettünk felszabadultan ezalatt a fantasztikus kaland alatt!
Szöveg: Kiss Kata Boglárka 9/2 és Nagy Virág Boglárka 10/2
Képek: Nagy Virág Boglárka, Makán Ferenc Tanár úr, Facebook
Megjegyzések
Megjegyzés küldése