Tartalom:
A mogorva színházigazgatónak elege van abból, hogy a fiatal feltörekvő
színésznők úgy akarnak bekerülni a színházba, hogy szégyentelenül
felajánlkoznak neki. Mikor jó barátja, a színház zeneszerzője benéz hozzá, nem
érti, hogyan lehet a direktor úrnak elege a kint álló csodaszép hölgyekből,
és megjegyzi, hogy valószínűleg azért viselkednek olyan kacéran, mert a
direktor úr túl rideg, és így próbálják meglágyítani. Ekkor támad az igazgatónak
az az ötlete, hogy cseréljenek helyet: a zeneszerző úr legyen a színház
igazgatója, ő maga pedig Skultéti, írnok és szolga egy személyben. Ám
van egy feltétele: ha a lányok nem ajánlkoznak fel az áligazgatónak és
tehetségesek, akkor szerződtetve lesznek a színházhoz. A zeneszerző úr belemegy
a tréfába. Ezután jelenik meg a Selmecről érkező szókimondó Ilonka, aki jó
néven veszi az áligazgató kedvességét, viszont a darab végére az írnokbőrbe
bújt direktorba szeret bele.
Szereplők:
Direktor úr: Kiss
Zoltán tanár úr
Ilonka:
Laki
Gerda Dorottya 11/2
Zeneszerző
úr: Szabados
Kornél József 12/2
János:
Molnár
Bence 12/2
Kóristánék:
Kiss
Kata Boglárka 9/Kny
Lányi
Anna 11/3
Lovas
Katinka 11/2
Berentés Boglárka 11/2
A
színészek alakítása rendkívül magas színvonalú, felkészült volt. A karakterek kifejezetten
szerethetőek, bár talán a legkedveltebb szereplő mégis Kiss Zoltán tanár úr
volt, aki a Direktor urat alakította.
*****
Készítettünk egy rövid interjút Kiss Zoltán tanár úrral és Szabados Kornéllal:
Miért pont az Ibolyára esett a
választás?
K.
Z.:Azért
választottuk ezt a darabot, mert olyan színpadi előadást akartunk létrehozni,
amelyben egyrészt a diákok is megmutathatják a tehetségüket, és benne van a
vezető tanár is. Nagyon szeretem Molnár Ferencet, és nagyon régóta tetszik ez a
darab, és azt gondoltam, hogy itt különböző karaktereken keresztül nagyon
sokszínű jellemábrázolást lehet nyújtani a nézők számára.
Milyen hangulatban teltek, és élvezték-e
a próbákat?
Sz.
K.:Ez
egy érdekes dolog. Általában jó hangulatban teltek a próbák komolyabb
komplikációk nélkül. Hogyha valamilyen probléma volt, azt természetesen Kiss
Zoltán tanár úr, a legjobb magyartanár a világon, könnyűszerrel orvosolta.
Természetesen vele nem voltak problémák, ő mindig felkészülten érkezett, a
szövegét sosem felejtette el, és a megígért kellékeket mindig elhozta a
próbákra (mindezt enyhe iróniával mondja).
K. Z.:Hadd mondjam el
még azt, hogy szerintem ennek az előadásnak az igazán izgalmas részei a próbák
voltak. Nagyon sokat nevetgéltünk, sok mindent csináltunk, ami tulajdonképpen
annyira szervesen nem is kapcsolódott a próbához. Baráti hangulatban teltek ezek
a délutánok.
Hogyan osztották ki a szerepeket?
Sz. K.:Ebbe
nekünk nem nagyon volt beleszólásunk, ezt tanár úr döntötte el. Meghallgatások
voltak tavaly is. Tanár úrnak kábé körvonalazódott a fejében, hogy hogyan
dőljön ez el, aztán az adott szerepekre meghallgatott minket, és nagyon nagy eltérés
nem volt a karakterek és a színészek között. Az idén volt kisebb-nagyobb
változtatás, mert bizonyos emberek esetében nem volt tovább megoldható, hogy
próbákra járjanak.
Tavaly Szakács Zsombor játszotta Jánost.
Idén miért nem ő kapta a szerepet?
K. Z.:Azért, mert elment
a BOSCH-ba dolgozni ezeken a napokon, építi a karrierjét, és így Bencét kellett két nap alatt betanítani erre a
szerepre, de nagyon örültünk, mivel ő mindig ott volt a próbákon addig is, ő
volt a hangosító, ezért számára nem jelentett akadályt, mi meg nagyon
elégedettek vagyunk az ő alakításával.
Sz. K.:Amikor
éppen nem felejtett el belépni.
K. Z.:Igen. De Zsombit
innentől kezdve ki is rúgjuk, mert Bence veszi át a szerepét.
Sz. K.:Innen
szeretnénk üzenni Bencének, hogy: Nagyon ügyi vagy!
Kiss Zoltán tanár úr magától vállalta el
a Direktor úr szerepét, vagy pedig megkértétek rá, hogy ő legyen az?
Sz. K.:Nem
kérte őt senki. Tulajdonképpen ő saját magát kérte meg rá. Egyértelmű volt,
hogy ezt egy felnőttnek kell játszania, mert itt a korkülönbségnek látszódnia
kell. Ez egy olyan darab, ahol a korkülönbség nagyon nagy szerepet játszik, és
ezt egy diák nyilván nem tudta volna érzékeltetni, mert hiteltelen lett volna.
Terveznek-e a jövőben további darabokat
színpadra vinni?
K. Z.:Természetesen
majd szeretnénk valami mást is színre vinni a tavaszi idényben, de az Ibolyát szeretnénk legalább ötször,
hatszor, hétszer, amennyiszer csak lehet, eljátszani más középiskolákban,
művelődési házakban, és miután ez már kifutott, akkor kezdünk el gondolkodni
azon, hogy mit lehetne előadni. Bár igazán ötletünk nincsen.
Mivel a tizenkettedikesek elballagnak az
idén, a jövőben terveznek–e új tagokat felvenni?
K. Z.:Természetesen
most is van néhány diák, akik folyamatosan jelzik, hogy ők szeretnének színpadra
állni, de mivel még ez a darab fut, ebbe nem tudnak belépni. De abban a
pillanatban, amikor lesz egy új darab, már több szereplőset szeretnénk, minél
több hermanos diák bevonásával, akkor természetesen nekik is szólunk, és
hirdetjük is majd. Nagyon nagy szeretettel várjuk majd a tehetséges diákokat.
Kiváló
produkciót láthattunk, amelyben minden: a díszlet, a jelmezek, a kellékek és a hangeffektusok
tökéletesen működtek. Néhány szereplő énekelt is, ők szintén csak pozitív
kritikát érdemelnek. Erőteljesen, tisztán és hangosan énekeltek.
Véleményem
szerint ez egy felettébb szórakoztató és színvonalas előadás volt kiváló színészekkel
és történettel. Izgatottan várjuk a következő előadást!
Írta:
Tolnai Ágnes 9/3
Képek:
Dudás Imre Tanár Úr
Megjegyzések
Megjegyzés küldése