Tegye fel a kezét, aki még nem játszott el a gondolattal, hogy tanáraink mit csinálhatnak az iskola falain kívül, mi a hobbijuk, mik az álmaik, milyenek voltak fiatalként. Érdekes lenne megismerni őket a katedráról leszállva, kezükben kréta helyett fakanállal, mackónaciban, kutyát sétáltatva, nemde? Úgy gondolom, hogy a tanári szoba minden tagja valamiben nagyon különbözik a másiktól, minden tanárunk valamiért nagyon különleges. Ha címet kéne adni ennek a sorozatnak, talán a legmegfelelőbb ez lenne: A tanári szoba „legjei”. Először a két „legújabb” tanárunkkal beszélgettem egy kicsit, a spanyol és angol lektorokkal. Először a Nerea Galán Tanárnővel készített interjút olvashatjátok. Remélem, legalább annyi mosolyt csal majd az arcotokra olvasás közben, mint az enyémre, amíg írtam…
Mivel foglalkozott Tanárnő mielőtt idejött? Mi késztette arra, hogy változtasson?
NG: Sok különböző dolgot csináltam. Egy nemzetközi spanyol vizsgára tanultam, hogy irodalomtanár lehessek, egy barátságos cadizi iskolában tanítottam spanyolt, színészkedtem egy granadai társulatnál, pszichológiát tanultam, kutatásokat végeztem a társadalmi nemekkel kapcsolatban, és befejeztem egy mesterképzést a legkorszerűbb tanítási módszerekről. Függője vagyok a tanulásnak, épp ezért ez a sokféle elfoglaltság. Hiszem, hogy csak akkor tanulunk, ha más emberként, más környezetben is kipróbáljuk magunkat. Tapasztalatot akartam szerezni, mert szeretek tanítani. Imádom az anyanyelvem, épp úgy, mint az új helyzeteket – mint ahogy említettem. A diákjaim is megmondhatják, mennyire odavagyok a szavakért, a nyelvészetért. Van, hogy elmagyarázom nekik, milyen varázslatos módon alakultak át latinból spanyollá – ilyenkor úgy érzem, énekelek.
Miért döntött úgy, hogy Magyarországra jön? Miért, vagy hogyan választotta, pont a Hermant?
NG: Igazság szerint ez is épp olyan véletlen történt, mint minden. Volt egy kedves barátom Magyarországról, aki minden egyes alkalommal, amikor egy utazásról hazajött, elmesélte miket csinált, evett, milyen a budapesti élet, milyenek a szokások. Emlékszem, ahogy hallgattam, arra vágytam, hogy egyszer én is eljussak ide. Egyszerűen, amikor megláttam, hogy Magyarország is a választható lehetőségek között van, a szívem, emlékezve a régi vágyamra, dobbant egy nagyot, és azt monda: kérlek, oda! Et voilà.
Mik az eddigi benyomásai Tanárnőnek az iskoláról?
NG: Nem benyomásaim vannak, hanem tapasztalataim. Biztosan mondhatom, hogy azok az emberek, akikkel együtt dolgozom, igazán elbűvölőek, és a spanyol tagozatos tanulók az eddigi legjobb diákjaim.
Egy mind kultúrájában, mind habitusában különböző országba költözött, egész távol a szülőhazájától. Azon gondolkodtam, mennyire érzi jól magát. Milyenek az eddigi tapasztalatai Magyarországgal kapcsolatban?
NG: Nem ez az első alkalom, amikor Spanyolországon kívül dolgozom. Tudom, hogy egy kultúra leginkább a nyelvvel együtt érthető meg. Sajnos még elég messze vagyok attól, hogy megértsem a magyart, de nagyon igyekszem. Szeretek új dolgokat megismerni, szóval általában csupa kíváncsisággal állok az új dolgok elé. Őszintén szólva, szerintem nem is vagyunk olyan különbözőek. Több olyan dolog van, ami összehoz minket, mint ami megkülönböztet. Azért gondolom ezt, mert szeretek itt lenni, és az agy nem szereti az ismeretlent.
Megosztana velünk, kérem, egy-két személyes dolgot? Különösen érdekel, hogy milyen lehetett Tanárnő kislányként…
NG: Ha te vagy a jó kislány, akkor nincs túl sok izgi kalandod, amit elmesélhetnél. Mindig nagyon engedelmes voltam, egy dolgot kivéve: a színház-függőségem. Spanyolországban egy vallásos iskolában tanultam, és az apácák nem igazán szerették a szünetekben előadott kis produkcióimat. Ezért fogtam magam, és az iskola mögötti kertben megalapítottam a saját titkos színházamat, ahol előadtam a műsoraimat. Általában a sulit és a tanárokat figuráztam ki. Leírtam őket, és tovább adtam a diákoknak, mint egy könyvet a cenzúra idején. Persze, mindig lebuktam, és a gyerekkorom nagy részét szünetek nélkül töltöttem.
Mindig is a tanítás volt a célja?
NG: Mit ér a tudás, ha nem tanítasz?
Hogyan kapcsol ki egy fárasztó munkanap után?
NG: Nincs rá szükségem. Ez a munka pont hogy felfrissít az élet kellemetlen dolgaiból. Az óráimon én döntök, és én úgy döntök, hogy legyen megértés, beszélgetés, öröm, boldogság, szeretet és tisztelet. A kinti dolgokat azonban nem tudom befolyásolni.
Van egy álma, amit mindenképp meg szeretne valósítani?
NG: Épp most élem az egyiket… Szeretek várni arra, hogy maguktól jöjjenek az álmok, és hogy boldoggá tegyenek, mint például most. Legtöbbször az álmok maguktól jönnek és maguktól válnak valóra.
Kérdések és interjú: Horváth Kata 11/2
Kép: Nerea Galán Tanárnő
Mivel foglalkozott Tanárnő mielőtt idejött? Mi késztette arra, hogy változtasson?
NG: Sok különböző dolgot csináltam. Egy nemzetközi spanyol vizsgára tanultam, hogy irodalomtanár lehessek, egy barátságos cadizi iskolában tanítottam spanyolt, színészkedtem egy granadai társulatnál, pszichológiát tanultam, kutatásokat végeztem a társadalmi nemekkel kapcsolatban, és befejeztem egy mesterképzést a legkorszerűbb tanítási módszerekről. Függője vagyok a tanulásnak, épp ezért ez a sokféle elfoglaltság. Hiszem, hogy csak akkor tanulunk, ha más emberként, más környezetben is kipróbáljuk magunkat. Tapasztalatot akartam szerezni, mert szeretek tanítani. Imádom az anyanyelvem, épp úgy, mint az új helyzeteket – mint ahogy említettem. A diákjaim is megmondhatják, mennyire odavagyok a szavakért, a nyelvészetért. Van, hogy elmagyarázom nekik, milyen varázslatos módon alakultak át latinból spanyollá – ilyenkor úgy érzem, énekelek.
Miért döntött úgy, hogy Magyarországra jön? Miért, vagy hogyan választotta, pont a Hermant?
NG: Igazság szerint ez is épp olyan véletlen történt, mint minden. Volt egy kedves barátom Magyarországról, aki minden egyes alkalommal, amikor egy utazásról hazajött, elmesélte miket csinált, evett, milyen a budapesti élet, milyenek a szokások. Emlékszem, ahogy hallgattam, arra vágytam, hogy egyszer én is eljussak ide. Egyszerűen, amikor megláttam, hogy Magyarország is a választható lehetőségek között van, a szívem, emlékezve a régi vágyamra, dobbant egy nagyot, és azt monda: kérlek, oda! Et voilà.
Mik az eddigi benyomásai Tanárnőnek az iskoláról?
NG: Nem benyomásaim vannak, hanem tapasztalataim. Biztosan mondhatom, hogy azok az emberek, akikkel együtt dolgozom, igazán elbűvölőek, és a spanyol tagozatos tanulók az eddigi legjobb diákjaim.
Egy mind kultúrájában, mind habitusában különböző országba költözött, egész távol a szülőhazájától. Azon gondolkodtam, mennyire érzi jól magát. Milyenek az eddigi tapasztalatai Magyarországgal kapcsolatban?
NG: Nem ez az első alkalom, amikor Spanyolországon kívül dolgozom. Tudom, hogy egy kultúra leginkább a nyelvvel együtt érthető meg. Sajnos még elég messze vagyok attól, hogy megértsem a magyart, de nagyon igyekszem. Szeretek új dolgokat megismerni, szóval általában csupa kíváncsisággal állok az új dolgok elé. Őszintén szólva, szerintem nem is vagyunk olyan különbözőek. Több olyan dolog van, ami összehoz minket, mint ami megkülönböztet. Azért gondolom ezt, mert szeretek itt lenni, és az agy nem szereti az ismeretlent.
Megosztana velünk, kérem, egy-két személyes dolgot? Különösen érdekel, hogy milyen lehetett Tanárnő kislányként…
NG: Ha te vagy a jó kislány, akkor nincs túl sok izgi kalandod, amit elmesélhetnél. Mindig nagyon engedelmes voltam, egy dolgot kivéve: a színház-függőségem. Spanyolországban egy vallásos iskolában tanultam, és az apácák nem igazán szerették a szünetekben előadott kis produkcióimat. Ezért fogtam magam, és az iskola mögötti kertben megalapítottam a saját titkos színházamat, ahol előadtam a műsoraimat. Általában a sulit és a tanárokat figuráztam ki. Leírtam őket, és tovább adtam a diákoknak, mint egy könyvet a cenzúra idején. Persze, mindig lebuktam, és a gyerekkorom nagy részét szünetek nélkül töltöttem.
Mindig is a tanítás volt a célja?
NG: Mit ér a tudás, ha nem tanítasz?
Hogyan kapcsol ki egy fárasztó munkanap után?
NG: Nincs rá szükségem. Ez a munka pont hogy felfrissít az élet kellemetlen dolgaiból. Az óráimon én döntök, és én úgy döntök, hogy legyen megértés, beszélgetés, öröm, boldogság, szeretet és tisztelet. A kinti dolgokat azonban nem tudom befolyásolni.
Van egy álma, amit mindenképp meg szeretne valósítani?
NG: Épp most élem az egyiket… Szeretek várni arra, hogy maguktól jöjjenek az álmok, és hogy boldoggá tegyenek, mint például most. Legtöbbször az álmok maguktól jönnek és maguktól válnak valóra.
Kérdések és interjú: Horváth Kata 11/2
Kép: Nerea Galán Tanárnő
Megjegyzések
Megjegyzés küldése