Egy pályázat margójára: Varga Dániel Jonatán versíró sikere

A Hódmezővásárhelyi Szent István Általános Iskola immáron 21. alkalommal hirdette meg hagyományos ÍRÓ-DEÁK országos vers- és novellaíró pályázatát az általános és középiskolás korosztály számára. Iskolánk 11/1 osztályos tanulója, Varga Dániel Jonatán versírás-kategóriában 1. helyezést ért el.

Mi késztetett versírásra? Tudomásom szerint matematika orientációs vagy, tehát racionális gondolkodású. Mit jelent számodra a szépirodalom, mi a viszonyod hozzá?
Mindig is szerettem a művészeteket, minden fajtáját. Az, hogy matek orientációs vagyok, és ezzel kapcsolatos pályát szeretnék választani, ennek nem mond ellent. A művészetekkel szabadon szeretnék foglalkozni, nem vagyok sikerorientált.

Nagyon komoly verset alkottál. Mi volt az ihletforrás?
Irodalomórán találkoztam Rimbaud Kóborlásaim című versével, és maga a vándorlás motívuma ezt a környezetet juttatta eszembe. Ezután ráöntöttem a rám jellemző elvontságot.

Hogyan fogadták osztálytársaid a sikeredet?

Nagyon örültek neki, ők is és természetesen mindenki támogatott ebben.

A díjátadásra Hódmezővásárhelyen került sor. Milyen élményekkel gazdagodtál ott?
Sok szerző sok zseniális művét megismerhettem, többek között közelebb került hozzám a slam poetry műfaja, és megismerhettem mások legmélyebb gondolatait is műveik alapján.

Név szerint kiket tudnál megemlíteni?
Megismerkedtem egy bizonyos Kellerwessel Klausszal, akivel tartjuk a kapcsolatot, olvassuk egymás verseit.

Azóta már egy újabb pályázaton is részt vettél. Mesélnél nekünk erről?
Valóban, részt vettem a családok éve alkalmából rendezett Szabad a vers elnevezésű pályázaton, amelyen egy családi témájú vers átírása volt a feladat. Arany János Családi kör című művét választottam. A legjobbak közé ez sajnos már nem került be. Az eredeti alkotást parodizáltam, maivá tettem, viszont a zsűri a komolyabb műveket értékelte, nem feltétlenül a humort.

Mit ajánlanál a mai fiataloknak, miket olvassanak? Te mit szeretsz olvasni?
Szeretek verseket is olvasni, de leginkább a regények érdekelnek, például kedvencem Staniszlaw Lem Solaris című alkotása, a sci-fit általában kedvelem. Ez azonban nem jelenti azt, hogy más műfajokat nem szeretek.

Az iskolai irodalomórai témákról mi a véleményed?
A verseknek, amikkel foglalkozunk, sokszor nagyon mély és néha elvont témájuk van, ami hozzám különösen közel áll, így ezekről szeretek tanulni. Általában – bár én is írtam ilyet – a lazább, humorosabb versek annyira nem fognak meg, de például Karinthy Tanár úr kérem című alkotása nagyon is tetszett. Vagy ugyanide sorolnám Joseph Heller híres könyvét, A 22-es csapdáját is.

Bevallom, arra számítottam, hogy azt fogod mondani, hogy az iskolai tananyag távol áll tőled (mint általában a mai fiataloktól), örülök, hogy klasszikusok alkotásai is hatással vannak rád.

Ezzel kapcsolatban úgy érzem, hogy néha nem teljesen ugyanaz a hivatalos álláspont néhány verssel kapcsolatban, mint amit nekem jelentett, ezért szeretem az önálló munkalehetőségeket, amikor a saját gondolataimat fejezhetem ki. De hála Istennek, nem olyan gyakori az, hogy mást kell mondanom a feleletben, mint amit gondolok.

Remélem, hogy a versírás szeretete a továbbiakban is megmarad. A magyar munkaközösség nevében gratulálok, és további sikereket kívánok!

A mennyország lejtőin

Néma vándor léptet fekete fövenyen
Kavics ropog saruja alatt
Fehér csillagok villognak sötét égen
Amerre járt, nyoma se maradt
Vöröslő Napra pillant alant

és csak kaptat.

Útjára árnyékot vet a csillagteknő
Csak a metsző alkonyat fénylik
Csak álmosan lehulló kendő az idő
Az étert fukar kézzel mérik
A legsűrűbb köd is áttetszik,

eliramlik

Ártatlan szépség itt ez a törékeny táj
Az időben elnyúlt pillanat
Útjában semmit sem érez, semmi se fáj
Mint a tovatűnő káprázat
Tovább a világban úgy halad

Célt mi adhat?

Körbenézve nem lát mást, csak délibábot
Nem más itt ez a lélek-virág
Mint amit csak a puszta képzelet hozott
Oly átlátszó e szellemvilág
A szétfolyó festék és az imák

babonázzák

Az éjszaka kék alja rebeg a földdel
A szféra gyorsan rohan tovább
Minden olyan távol, mint amilyen közel
Fényes éjjel és éles homály
Csak az idő az egy akadály:

ott csordogál

Mi dolga lehet az elveszett léleknek
Itt, Föld és menny között félúton?
Mögötte elhagyott, rég levetett testek
Lelkük megüdvözült az ódon
Égbolt felé vezető hídon

ő itt szorong

Minden annyira gyönyörű, ahogy ott áll
Örökkön egyhelyben leledzik
Az elérhetetlen égbolt forog tovább
Az időt gúzsba a csend köti
Egy érzés mindig hátba böki:

nincsen semmi

Oda tart, ahonnan jött, ott ezerszer járt
Mélyet szippant az üres térből
Végtelen vándorútját folytatja mindjárt
Csendes fa mellé ér, s amellől
Szemét arra vetve kétkedőn

ott romba dől

Feje felett tündököl halott ágakon
Oszladozó porhüvelyének
Értelme, emléke, lila jégcsap halom
Történetéről zengő ének
Most gyötrik először kétségek

bátor lélek

A mennyei könyvtár felé ifjú szív int
Amit ő lát, nem ellensége
Rá még csak a fényes eljövendő tekint
De már a gyűrött vénemberre
Csak élete ponyvaregénye

és Megbánás

Ő, a málhás

Fülébe disszonáns haláltánc sutyorog
Fogoly itt ő, rágott a körme
Kergeti a téboly, háta mögött morog
Az ötvös csillagok futnak körbe
Bezárván a szűk végtelenbe

Mit tehetne?

Porzik a lélek és éget a verőfény
Sós pokol és édes menny között
Édes mézben fetrengve kínlódik szegény
Az áhított túlvilág mögött
Már mindent elözönlött

nagyot lökött

És az univerzum két pólusa mentén
Félelmes mennykő sújt akkor le
A jég pedig elrohan, akár a vad mén
Égő fagerely hull a földre
Ahogy őrlődik megtört lelke

izzik vele

A hamvak pedig mindent tisztára mosnak
A nyugalmat már a Hold őrzi
A vakító napfény tőre már cirógat
Ahogy a fellegen átszűrődik
És a világ elcsendesedik

máris alszik

És egy bősz kívánsága maradt már csupán
Megbékélne fakó margója
Csillagok hátán, a túlvilág határán
A Styx medrében hánykolódva
A halál végre csókot nyomna

homlokomra.

Interjú: Orliczki Ágnes Tanárnő
Fotó: Varga Dániel Jonatán archívuma